
Arany János egyik kevésbé ismert műve az ártatlan dac, de annál is elgondolkodtatóbb a műnek a jelentése. Olvasd el, és mondj véleményt. ÁRTATLAN DAC A Tudománynak háza vagyon: Ennek örűljek hát ma nagyon? Kell gyalogolni a lelkem agyon Nyári melegben, téli fagyon. [*] Hát hisz a malmot befejezték: De szegény molnárt kirekeszték; Kormányos evezzen a gálya után - Igy akará ezt a kapitány. Nincs, ki ne lássa, bár csupa vak, Hogy kocsis helye kocsin a bak; Ha leszorítják, hajtja gyalog: Csakhogy ez aztán lassu dolog. Ámde ki vallja ebben a kárt? Nékem ez a kis séta nem árt: Pezsgeti vérem', tart melegen - Csak a szekéren baj ne legyen! Nem palotába - vesszen a fény! - Nem oda vágytam s gondolok én; Vontak erővel, kór-nyavalyást, S dísze nekem Dejaníra-palást. Egyszerű kunyhó, ott keleten ! Rakja rajongó képzeletem; Oda sovárog e fáradt tetem: Küszködöm, várok, míg tehetem. Tavaszi fecskék, dal kedvesi! Jertek el, Isten kőmüvesi! Rakjatok ott egy fecskefala...