Jó cikkek

Az egyik leghíresebb Mátyás király vers: Mátyás király és az aratók! Olvasd el, és kommentelj!  Kocsin utazott Mátyás király, nagyon meleg volt, éppen aratás volt, azt mondja a kocsisnak: - Nézd, ezün a kocsin milyen meleg van, mennyit szenvedek! Azt mondja a kocsis: - Hát, ha ott aratni kéne, ahun azok az embörök aratnak! - No, hajts oda! - mondta Mátyás király. A kocsis odahajtott, Mátyás király leszállt a kocsirúl, odaköszönt, kérdözte: - Nehéz-e az aratás? - Bizony, izzadunk! - Van-e elégségös élelem mög innivaló? - Önni-innivalónk van ölégségös; de nincs pihenőidőnk! - mondták az aratók. - No, hát pihenjenek, majd most én vágom a búzát; én is éltem vele valamikor. - Mit akar itt köztünk - mondták az aratók -, még mög sem tudja fogni a kaszát! - Mölyik a legjobb kaszás, az mönjön elöl, én mög utána! Adtak neki kaszát. Mátyás király hozzáfogott, annyira hajtotta az első kaszást, hogy egyször csak azt mondja ám: - Uram, maga pihent embör, bele ne vágja a lábomba a kaszát! De Mátyás k

Ady Endre békés eltávozás című műve. Milyen az, amikor valaki békésen eltávozik közülünk? Olvasd el a művet, és gondolkodj el ezen!  A BÉKÉS ELTÁVOZÁS   Száritson ki szemükből a Nap, Kik egyszer is megnéztek. Ne hagyjon az én suta arcom Senkinek se szánó emléket. Sors-intézőm a Semmi legyen; Szem- és fültömő Semmi, Adassék meg nekem vád nélkül S észrevevő vágy nélkül menni. Hangomat a Semmi igya föl, Mint az álmokat issza S az én gyönge, panaszos hangom Ne jajgasson senkinek vissza. Távozzak el én mindenkitől Megsemmisülve, szökve, Szemekből, fülekből távozzak Emlékek nélkül és örökre. Egy suhanás se árulja el, Mit lelkem úgyis titkolt: Valaki elment élet nélkül, Valaki elment, aki itt volt. Felejtsem el én is magamat, Nagyboldogan felejtsem, Önmagamból és a világból Szédülve, zuhantva leejtsem. Akkor se legyek majd senkié, De ne is legyek árva, Nézzek szép, hideg mosolygással Az én hívó, örök arámra. Nem voltam másé, se magamé, Arám: a hideg Semmi, Nincs jogom, hogy emléket hagyjak És